Reménytelen

Olyan sok jó történt velem, olyan sok kellemes emlék köt az utóbbi 2 évhez... Szinte már el is felejtettem milyen az mikor fáj valami.

Egy egész jéghegy omlott rám... rettentően hideg. Lassan kővé fagyok...lassan...

A szék magához ránt, a toll megbilincsel. Kezem elindul a papíron, s fejemből szállnak a rémes gondolatok. Megszűntem. Kialudt... 

Mély levegő, s újra neki kezdek, akár csak egy hosszú és keserves útnak. Nem jutok sokáig. Letérdelek, erőm elfogy. Magam mögé nézek, de még látom mind azt ahonnan elindultam. Gyenge vagyok. Nincs már miért harcolnom...

Vonz magához, de lábaim megdermedve. A szívem kihagy, s egyre nehezebb levegőt venni. A szél feltámad, s szárnyra kap az idő. De én csak állok egy helybe. S látom hogy telik el az élet. Látom hogy hányszor kel fel a nap, s hányszor telik szótlanul egy-egy éj. S feltámad egy virág, a semmiből, a harmat táplálja, de kérész életű, s hamar lemegy számára a nap. 

Míg körül néztem, eltelt... Körbe nőtt a gaz, szívem lassan leáll , testem kővé dermed...

Elkap a gondolat, bekebelez. Szinte élve fal fel... Ő már nem.
Fáj rádöbbeni arra hogy olyan sokáig volt veled, s az idő felét sem használtad ki.
Bíztál benne jobban mint hitted...

:(

"Én várok Rád, hogyha várni kell, mert érzem, hogy jössz, s újra itt leszel, és többé nem engedlek el."

Again a Boring Day

" Fordítsd az arcodat a nap felé, és minden árnyék mögéd kerül."

A tavasz betette a lábát, megváltozott minden. A tél rideg, fagyos hangulata eltűnt. Madarak tűnnek fel, ahogyan repülnek a messziségben, s hallatják gyönyörű hangjukat. Érzem a levegőben a virágok friss illatát, s érzem ahogy a nap gyengéden simogat. Megérkezett egy új, s távozott egy régi.
Vajon jó lesz az új? 

Amit szeretnék....

Csak látni a mosolyodat, mely minden embert megigéz,
Csak fogni kezedet, s nem engedni el.
Én csak téged akarlak!
Csak a szemedbe nézni, és kimondani hogy szeretlek
Csak átölelni, és a füledbe súgni, hogy nem akarlak elveszíteni SOHASEM!